Mádl Dalma kapta a Polgári Magyarországért Díjat 2005-ben
Mádl Dalma vehette át első alkalommal a Polgári Magyarországért Díjat hétfőn Budapesten. A Polgári Magyarországért Alapítvány által létrehozott elismerést Mádl Ferenc volt köztársasági elnök felesége kiemelkedő közösségépítő tevékenységéért, az egész magyar nemzetre kiterjedő, hittel, emberséggel és közvetlen kedvességgel végzett karitatív jószolgálati és jótékonysági munkájáért nyerte el.
Az elismerést az alapítvány kuratóriumi elnöke, Matolcsy György adta át, díjazottat Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke méltatta a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Dísztermében rendezett ünnepségen.
Mádl Dalma a díj átvétele után elmondta: nagy meglepetésként érte, hogy ő kapta meg a díjat. Az ezzel járó pénzjutalomból egy olyan alapítványt kíván létrehozni, amely a vidéki, hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulását segíti majd. Hozzátette: Mindaz, amit csináltam szolgálat volt.
A polgári oldal mindig szemérmes volt a szellemi és erkölcsi teljesítmények elismerésében. Ám fontos, hogy képesek legyünk méltatni és ünnepelni azokat az embereket és közösségeket, akik, amelyek hosszú éveken keresztül közösségerősítő és teremtő tevékenységet végeztek.
A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) ezért létrehozta a polgári oldal életműdíjának is tekinthető Polgári Magyarországért Díjat.
A PMA ezentúl minden évben egy olyan személynek vagy közösségnek adományozza a díjat, aki, amely tudományos, közéleti, művészeti, karitatív tevékenységével maradandó szellemi, emberi értékeket hozott létre, mellyel Magyarországot, a magyarságot, annak valamely adott közösségét gazdagította, megerősödését az európai közösségen belül hitelesen, szakszerűen és hatásosan elősegítette, valamint tevékenysége jól jellemzi a polgári-keresztény-nemzeti értékközösséget. A Polgári Magyarországért Díj egy plakettből és egy oklevélből áll, a díjjal járó juttatás összege egy millió forint.
Az alapítvány novemberben a médián keresztül hívta fel a magánszemélyek és a civilszervezetek figyelmét a díjra, és kérte, hogy tegyenek javaslatot arra az emberre vagy szervezetre, akit, amelyet méltónak találnak az elismerés elnyerésére. A javaslatokat írásban, november 30-ig várta a PMA. Összesen 104 felterjesztés érkezett, amely mögött több mint 1000 ember áll. A javaslatok közül december 5-én az alapítvány kuratóriuma választotta ki a díjazottat.
A kuratórium a díjat első alkalommal Mádl Dalmának ítélte, melyet Matolcsy György, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriumának elnöke adott át, a díjazottat Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke méltatta 2005. december 19-én a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Dísztermében.
Dalma asszony olyan emberek között is létre tudja hozni az együttműködést, akik egyébként nem lennének hajlandóak erre. Több éve tartó karitatív tevékenységének köszönhetően számos embernek és közösségnek nyújtott segítséget. Nem tesz ideológiai különbséget a rászorulók között: a hajléktalanok érdekében ugyanúgy dolgozik, mint az árvákért, a romákért vagy a fogyatékos emberekért – határainkon belül és túl is. Mádl Dalma családanyaként, nagymamaként és államfő-feleségként is kitűnően helyt állt. Közösségépítő tevékenysége kiemelkedő.
Az egyik felterjesztő a következő szavakkal javasolta a díjra:
„(…) Őszinte emberséggel telt lényével, újból és újból eljött, rámosolygott kedvesen a bennünket nem értő, elfogadni nem tudó hatóságokra, és az ő szeretetének fényében mindenkinek minden sokkal egyszerűbbé, megvalósíthatóbbá vált. Soha nem vitázott, nem politizált, de jóságos, szeretetteljes szavaiból mind a dél-erdélyi, mind pedig a moldvai hatóságok megértették, hogy a szűk nemzeti érdekek fölött van egy sokkal szélesebb horizont, melyben mindannyian testvérek lehetünk. Jó volt mellette, jelenlétében megtapasztalni, hogy az acsarkodó, kicsinyes, félelmektől görcsös világunk – úgynevezett – nagy problémái hogyan olvadnak semmibe a krisztusi szeretetben felnőtt ember előtt. (…)”
MÁDL DALMA
Némethy Dalma Pécsett született 1932-ben. 1951-ben Budapesten, a Patrona Hungariae Gimnáziumban érettségizett.
1955-ben férjhez ment Mádl Ferenchez. 1957-ben Budapesten, a Kertészeti Kutató Intézetben, majd 1964-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék kutatócsoportjánál dolgozott.
A Mádl-házaspárnak 1961-ben egy fiúgyermekek született, s jelenleg három unokája van.
2000. augusztus 4-e, férje köztársasági elnökké iktatása óta tevékeny karitatív munkát végez. Alapítványok, egyesületek állandó védnöki, fővédnöki tisztét – férjéhez hasonlóan – nem vállalja, de egyes események, rendezvények védnökségét igen.
Az egyik legnagyobb magyarországi segélyszervezet, a magyarországi karitász munkáját Dalma asszony rendszeresen figyelemmel kíséri. Mint a szervezet „jószolgálati nagykövete” együtt utazik a munkatársakkal, és részt vesz a szervezet segélyosztásában, a gyermekek és rászorulók megsegítésére szervezett rendezvényeken.
Kiemelkedően fontos értéknek tartja a családot, ezért különös figyelemmel fordul a nagycsaládosok és a gyermekek felé. Figyelemmel fordul a család nélkül felnövő, beteg (elsősorban leukémiás) vagy érzékelésükben korlátozott (vak, mozgássérült, értelmileg akadályozott) gyermekek és fiatalok felé. Különösen szívesen vesz részt gyermekek számára rendezett kulturális rendezvényeken. Számos felkérést kap értelmi fogyatékos gyermekek javára szervezett rendezvényekre is, amelyeknek szintén örömmel tesz eleget.
Szívesen támogat idősotthonokat is.
Tagja az International Women’s Leaders Committee for Mental Health-nek.
Németül beszél.
Vallását gyakorló római katolikus.
Szeret utazni, gyakran jár múzeumokba, képzőművészeti kiállításokra. Hobbija az olvasás és a komolyzene.
Orbán Viktor beszéde:
Mádl Dalma laudációja a Polgári Magyarországért Díj átadásának alkalmából
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Ma itt, ezen a szép estén mindannyiunkat, akik Mádl Dalma asszony köszöntésére összegyűltünk határon innenről, s határon túlról, az a közös élmény köt össze, hogy láttuk, láthattuk ezt a nagyszerű asszonyt dolgozni.
Nem fellépni vagy harcolni valami ellen – amint ez a közélet fórumain általában szokás – hanem dolgozni valakiért, valakikért. Nem elvont ügyeket, nem gondolatkísérleteket igyekezett a való élet keretei közé betuszkolni, hanem szükséget szenvedő embereket szolgált a rendelkezésére álló eszközök segítségével. Tette ezt szerényen és csendesen, a mindennapok diktálta ritmusban, ugyanakkor elképesztő elszántsággal és fiatalokat megszégyenítő munkabírással. Tette ezt egyszerűen és magától értetődően. S tette ezt úgy, hogy példájával még azok közül is sokakat magával ragadott, akik másként gondolkodnak az életről, mint ő. Engedjék meg, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy idézzek néhány sort egy olyan ember leveléből, aki egész életét arra tette fel, hogy a legelesettebbeket, a magukra hagyott árva gyereket ajándékozza meg Élettel. Böjte Csaba így ír:
Úgy érzem, hogy Mádl Dalma, a Magyar Karitász Jószolgálat Nagykövete tette a legtöbbet az elmúlt időben a gondozásunk alatt lévő elesett erdélyi árvákért. Azért, hogy a kommunista diktatúra alatti elszigeteltségben, itt a határokon túl, a szíveink mélyén csodaszép fényben tündöklő anyaország víziójához mind inkább hasonlóvá váljék a hús-vér emberek által lakott Magyarország. Őszinte emberséggel telt lényével, újból és újból eljött, rámosolygott kedvesen a bennünket nem értő, elfogadni nem tudó hatóságokra, és az ő szeretetének fényében mindenkinek minden sokkal egyszerűbbé, megvalósíthatóbbá vált. Soha nem vitázott, nem politizált, de jóságos, szeretetteljes szavaiból mind a dél-erdélyi, mind a moldvai hatóságok megértették, hogy a szűk nemzeti érdekek fölött van egy sokkal szélesebb horizont, melyben mindannyian testvérek lehetünk. Jó volt mellette, jelenlétében megtapasztalni, hogy az acsarkodó, kicsinyes, félelmektől görcsös világunk - úgynevezett - nagy problémái, hogyan olvadnak semmibe a krisztusi szeretetben felnőtt ember előtt.
(Egyik munkatársa mondta el nekem, hogy a szászvárosi román polgármesterrel a helyi orthodox templomban gyújtott gyertya után beszélgetett a templom lépcsőjén, s azt mondta neki - gondolom, a Magyar Köztársaság Elnökének engedélyével -, hogy két puszit kap, ha megadja az évek óta késő engedélyt a helyi árvaház gázbevezetéséhez. Két hónap múltán megjött a engedély.)
Kedves Barátaim!
Az egyetlen feladatunk itt a földön, hogy Élettel ajándékozzuk meg egymást. Csak úgy lesz életünk, ha másoknak is Életet ajándékozunk – mondta egyszer egy szeretetszolgálati vezető. Nap-nap után megéljük, hogy mennyi minden hiányzik az életünkből. Az igazán fontos dolgokat, a szeretetet, a figyelmet, a türelmet, a megbocsátást csak ajándékba kaphatjuk meg egymástól.
Az Élet nincs meg kenyér nélkül. Csak az olyan ember állhat biztos lábbal a talajon, amelyiknek van mit ennie, van mibe öltöznie, van mivel fűtenie és világítania, van hová hazamennie, s van munkája, amellyel mindezt elő tudja teremteni. Ám ez még nem elég az Élethez. Az embernek tudnia kell, hogy tartozik valahová, hogy számon tartják, hogy gondolnak rá.
Így amikor a szükséget szenvedő embernek segítséget nyújtunk, nem csak anyagi segítséget adunk. A segítség nagyon sokszor azt a bizonyos egy lapát szenet jelenti, amely megmenti a tüzet az összeroskadástól, az elhamvadástól. Erőt ad, hogy a mozdony továbbgördülhessen a következő állomásig. Emlékezzünk rá: ebben az esztendőben hányszor tapasztalhattuk meg, hogy milyen fontos lehet egy-egy kartondoboznyi élelmiszer, egy igazán vastag és meleg takaró, egy raklap tégla vagy egy zsák cement. Az élelem és a pokróc segíthet túlélni egy nagyon sötét napot, miután az árvíz egy élet munkáját elsodorta néhány óra leforgása alatt, az építőanyag segíthet elölről kezdeni az otthon felépítését. A kartondobozra nyomtatott kis piros-fehér-zöld azonban még egy fontos üzenetet hordozott: azt, hogy a népszavazás dacára összetartozunk. Valóban összetartozunk. Kölcsey unokaöccse számára írott szellemi végrendeletében, a Parainesis-ben ezt mondja:
„Sze ret ni az em be ri sé get, ez min den ne mes szív nek el en ged he tet len föl té te le. Az em be ri ség egé sze nem egyéb szám ta lan ház né pek re osz lott nagy nem zet ség nél, mely nek mind egyik tag ja ro ko nunk, s sze re te tünk re és szol gá la ta ink ra egy for mán szá mot tart. Azon ban – jól meg értsd! – az em ber vé ges ál lat, ha tá sa csak bi zonyos meg ha tá ro zott kör ben mun kál hat. (…) A nap te mér dek égi tes te ket be vi lá gít, de a vi lág egye tem min den ré sze i re még sem hat ki: így az em ber, ha na gyobb erőt nyert örö kül, s ere jé nek meg fe le lő ál lást vőn a sors tól, ez rek, sőt mil li omok előtt jó té kony nap ként vi lá gít hat, de az egész em be ri nem re jól tevő be ha tást gya ko rol ni az a na gyok leg na gyob bi ká nak sem ada tik.”
Örülök neki, hogy a Polgári Magyarországért Alapítvány ebben az évben díjat alapított. Mintha mi, polgári, keresztény és nemzeti gondolkodású emberek valamifajta rosszul értelmezett szemérmesség miatt, takarékoskodnánk a közöttünk élő nagy egyéniségek elismerésével. Pedig a követésre méltó példát oda kell állítani az emberek szeme elé, hogy lássák, s kövessék.
Annak pedig különösen örültem, hogy a Díj kiírásában hangsúlyt kapott a közösségépítés. Olyan életművet, teljesítményt kerestek a Díj alapítói, mely nem egyszerűen egyéni nagyszerűség, hanem általa közösségek jöttek létre, erősödtek meg, kaptak új erőre. Fontos ismérve ez az igazán nagy tetteknek. Azokból mindig közösségi erőforrás lesz. Ilyen erőforrásokra pedig nekünk, kárpát-medencei magyar közösségeknek bizony nagy szükségünk van.
Mádl Dalma asszony az általa végzett munkát nem a köztársasági elnök feleségeként kezdte. Egy család terheit hordozta jó kedvvel, az édesanyák bölcsességével, türelmével és szeretetével. Aztán jöttek a sorsfordító idők és hirtelen politikus feleség, miniszter feleség, majd a köztársasági elnök felesége lett. Amint Kölcsey írja „erejének megfelelő állást vőn a sorstól”: azaz arra, hogy jót tegyen, megnőttek a lehetőségei, s ő élt is ezekkel a lehetőségekkel.
Nem kevesebb, mint 400 ügyben, vagy ahogy manapság mondják, projektben segített. Útjai során meglátogatta az egész nemzetet New Yorktól Hadikfalváig, Skandináviától Dél-Afrikáig, Ausztráliáig. Mindenhol az egész magyarság összetartozását erősítette. A híradásokban lényegesen kevesebbet találkozhattunk vele, mint más úgynevezett sztárokkal. Ám ő eljutott olyan helyekre, ahová a média se jár, vagy legalábbis alig-alig vetődik el. Anyaországi kisiskolások ajándékait osztotta ki Gyertyánligeten, rendszeres látogató a bakonyszűcsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonában, és Déván, a Magyarok Nagyasszonyáról nevezett kollégiumban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor kitüntetést és díjat ad egy közösség, jelen esetben a Polgári Magyarországért Alapítványon keresztül a magyar polgárok közössége, elismeri és értékeli valakinek a munkáját. Azt mondja: fontos, amit tettél, teszel, köszönjük.
Kedves Mádl Dalma asszony! Fontos, amit tett és tesz, köszönjük! Az Ön példája azt mutatja mindannyiunk számára, hogyan kell, és hogyan lehet részt venni a közéletben. Az Ön példája megmutatja számunkra, mi módon építhetjük közösségeinket azzal, ha az emberek szolgálatára szövetkezünk. Az Ön példája megmutatja számunkra, hogy milyen erős lehet, egy a polgári értékekre, az összefogásra, a szeretet erejére építő élet.
Kedves Barátaim!
„Minden élet: kő egy épületben.
Hang egy tenger-mormolgatta dalban:
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten szőtte, hattyú-forma dallam.”
Szőts Géza ezen kedves sorait használva kijelenthetjük: Mádl Dalma dallama, ha szabad így mondanom, különösen szépre sikeredett. Kívánom mindannyiunknak, hogy még sokáig gyönyörködhessünk benne. Mádl Dalma élete egy igazi szegletkővé vált abban az épületben, amelyet magyar nemzetnek nevezünk. Kívánom mindannyiunknak, hogy Isten áldásával és segítségével még sokáig folytathassa azt a munkát és azt a küldetést, amely annyi embernek szerzett örömet és boldogságot. Kívánjuk Mádl Dalma asszonynak, hogy legyen mindenkor nagyon szép az a szőnyeg, mely emberi sorsokból szövődött az ő élete körül, melynek szálait szeretetből, figyelemből, türelemből és állhatatosságból csomózta össze ő maga. Mindannyiunk nevében kívánjuk, hogy legyen része bőven abban a szívbéli örömben, amelyet munkája hoz ebbe a világba, s kívánjuk, hogy a jó Isten éltesse sokáig!
